169

k i l e n c e d i k F e J e Z e T

Az A, az U, az M és azokon túl

9. mantra

Jāgaritasthāno vaiśvānaro ‛kāraḥ prathamā mātra‛-apterādimattvād vā āpnoti ha vai sarvān kāmān ādiś ca bhavati ya evaṃ veda.

Jāgaritasthāno vaiśvānaro ‛kāraḥ prathamā mātra‛...Az ébrenléti állapot, a vaisvánara alatt tapasztalható tuda-

tosság az A, az Óm elsô betûje.

...apterādimattvād vā āpnoti...Az A áthatja az összes többi hangot és az (ábécé) elsô

(betûje).

170

...ha vai sarvān kāmān ādiś ca bhavati ya evaṃ veda.Az, aki tudatában van ennek a valóságnak, az összes vágyát

beteljesíti és sikeres.

Az elsô betû, az A ugyanolyan természetû, mint az ébrenléti állapot. Az A a mindent átható, egyszerû magánhangzó. Minden más hangot áthat. Az Óm elsô betûjét a nevek és formák vilá-gához is hasonlítják, mivel az ember a tudatos ébrenléti állapot révén van tudatában a külvilágnak. Az elsô hang, az A nélkül ki sem tudnánk ejteni az Óm szót, és ugyanígy, az ébrenléti állapot ismerete nélkül nem tudnánk megismerni a többi tudatállapotot sem.

Ha a külvilág ismerete a kontempláció és meditáció révén feltárult, képesek vagyunk elérni azokat a tárgyakat, amelyekre vágyunk, és ápta-kámává válunk, vagyis olyasvalakivé, „akinek minden vágya teljesül”. A mély kontempláció és meditáció révén a tanítvány tudatára ébred az egész univerzumot átható életerô, azaz prána egységének. A törekvô ahelyett, hogy eltérô neveket és formákat észlelne, egyedül az életerôt tapasztalja, mely a tuda-tosság megnyilvánulásának egyik aspektusa.

Fontos, hogy sikeresek legyünk a tárgyak világában, aho-gyan a külvilág ismerete is fontos. Ha ezt a tudást megszerezted, az arra ösztönöz, hogy a tudás következô szintjére törekedj. A külvilág az eszközök világa, és az a sikeres ember, aki tudja, miként használja a tudatos elmét, és hogyan alkalmazza azt a világi tárgyak megszerzésére. A jelenségek világát meg kell érte-nünk, és helyes viszonyt kell vele kialakítanunk. Habár tudhatod, hogy az ébrenléti állapot nem nyújt átfogó tudást az élet más dimenzióiról, fontos, hogy megértsük, használjuk és irányítsuk

171

az elme tudatos részét, mely az ébrenléti állapotban mûködik. Enélkül sem kapcsolatokat nem tudunk sikeresen fenntartani, sem eszközeink nem lesznek a világi célok elérésére.

A tárgyak világával kapcsolatban két megközelítés létezik: az egyik az, hogy a világ összes tárgyát eszközként használjuk a tudat legmagasabb állapotának az eléréséhez. Amikor a törekvô alkalmazkodik a mulandó világ külsô körülményeihez, akkor úgy ismeri a világ összes eszközének felhasználási módját, és úgy közeledik hozzájuk, mint szádhanája részéhez, célja, a turíja elérése érdekében. Úgy használja mindezen eszközöket, hogy nem akarja tulajdonaként birtokolni ôket, és nem kötôdik a világ tárgyaihoz. Ha nem alakítja ki ezt a hozzáállást, nem lehetséges számára, hogy mentes legyen a kötôdésektôl, és uralkodjon az érzékei felett. A külvilág az öröm és a fájdalom, az ellentétpárok világa. A törekvô az ellentétpároktól való szabadság állapotát akarja elérni, ezért megvizsgálja a külvilágot, de nem talál betel-jesedést. Ennélfogva egyre nagyobb erôvel kutat a tudatosság más dimenziói után.

A másik megközelítés a külvilág megértése és olyan módon történô használata, mely nem teremt korlátokat számunkra. Fontos ügyesen élni, hogy a világ bûvölete, kísértése és vonz-ereje ne emeljen akadályokat a megvilágosodás útján. A törekvô tudja, hogy a külvilágban minden alá van vetve a változásnak, a halálnak és a felbomlásnak. A látszatvilágot megértve gyakorol-ja szádhanáját, nem köti meg a nevek és formák világa, és nem vesztegeti idejét és energiáját a szükségletein felüli világi tárgyak megszerzésére.

Azok, akik tudják, miként fordítsák energiájukat a külvi-lági siker elérésére, azt is tudják, hogyan irányítsák a tudatos

172

elmét, és hogyan használják ki a legjobban az ébrenléti állapotot. A kü lönbözô forrásokból gyûjtött adatok alapján nyilvánvaló számomra, hogy az átlagember nem olyan elégedett és boldog, mint amilyennek látszik. Habár jóval többje van, mint ami szük-séges, mégis fél az ismeretlentôl; nem tudja, hogyan juthatna túl az ellentétpárok által teremtett illúzió mocsarán. De azok, akik felismerték ezt, úgy keresik az örök boldogságot, hogy feltárják a tudat többi állapotát. Ha valaki tudja, hogyan használja az éber állapotot hozzáértô, gyakorlott módon, sikeres lesz a külvilág-ban, ez a siker azonban nem vezet a megvilágosodáshoz.

Emberi életünk során idônként részesülünk az univerzum látszatvalóságának és átmeneti természetének futó megpillan-tásában. Ha az ilyen lehetôségeket azok idôtartama alatt a nem ragaszkodás gyakorlására használjuk, biztosan elérjük célunkat. Ez a felébredés minden ember életében bekövetkezik. Semmi sincs a világon, ami be tudná teljesíteni az örökké tartó béke, üdvösség és boldogság iránti vágyat. A felébredés pillanatai tuda-tossá tesznek bennünket a valóságra, de mivel nem gyakorlunk, nem vagyunk állandóan tudatában az igazságnak. Így aztán az ember a saját maga teremtette sorscsapásoktól szenved.

Ez a versszak az ébrenléti állapotot úgy magyarázza, hogy a nevek és formák világához hasonlítja, mely az A-hoz, az Óm elsô betûjéhez kapcsolódik. Az Óm átfogó jelentésének megismerésé-hez azonban meg kell ismerni a tudat más aspektusait is, amelye-ket az U és az M hangok képviselnek, majd végül az Óm rejtett állapotát, a csendet, a turíja legfelsôbb állapotát is.

173

10. mantra

Svapnasthānas taijasa ukāro dvitīyā mātrotkarṣād ubhayatvād votkarṣati ha vai jñānasaṃtatiṃ samānaś ca bhavati nāsyābrahmavit kule bhavati ya evaṃ veda.

Svapnasthānas taijasa ukāro dvitīyā mātro...Az álomállapot, a taidzsasza alatt tapasztalható tudatosság az

U, az Óm második betûje.

...mātrotkarṣād ubhayatvād votkarṣati...Az álomállapot emelkedett állapot az ébrenlét és az alvás

állapotai között, éppúgy, ahogy az U is egy emelkedett, köztes hang az A és az M között.

...ha vai jñānasaṃtatiṃ samānaś ca bhavati nāsyābrahmavit kule bhavati ya evaṃ veda.

Az, aki ismeri ezt a szubtilisebb állapotot, kiválóbb mások-nál, és a családjában nem születik senki, aki nem ismerné a Brahmant.

A második betû, az U ugyanolyan természetû, mint az álom-valóság (taidzsasza). Amikor a szádhaka a mély kontempláció és meditáció révén képessé válik az U, az álomvalóság természeté-

174

nek elemzésére és felismerésére, akkor eléri tudattalan elméje ismeretét és uralmát. Az álmodás állapota inkább a szimbólumok és ideák, mintsem a tárgyak alapján foglalkozik a világgal, ezért szubtilisebb állapot, és közelebb van az Igazsághoz. A mi világunk egy képzet, egy idea. Ez az idea az alapja a világ építményének. Ezért az építész ideája elôbbre való, mint maga a konstrukció. Ha egy szádhaka felismerte az U állapotát, képes másokat inspirálni, mert feltárja az ideák és a kreativitás misztériumát. Mivel az U a középsô betû, a köztes állapot szubtilisebb és magasabb rendû, mint az elôzô, az A, ahogyan az álom állapota is köztes állapot, és szubtilisebb, mint az ébrenlét.

A tapasztaló az ébrenlét, az álom és az alvás valóságait tapasztalja, és e tapasztalások közben elmerül egy adott állapot-ban, és nincs tudatában a többinek. Ha megvizsgálja a különbözô állapotokban betöltött szerepét, mint alvó, álmodó és a külvilág tapasztalója, elcsodálkozik rajta, és meg akarja érteni a tuda-tosság teljes területét. Úgy tudja együttesen szemügyre venni ôket, ha elér egy olyan állapotot, amely túl van rajtuk. Álmodás közben nincs tudatában a külvilágnak. Ebben az állapotban csak a tudattalan múltbéli lenyomatait idézi fel. Képes-e valaki saját kívánsága szerint álmodni? Az álomállapot túl van az átlagem-ber tudatos elméjének irányításán. Ha a tapasztaló az érzékeken keresztül nincs kapcsolatban a világ tárgyaival, akkor az elfoj-tott és elnyomott dolgok elôtörek a tudattalanból. Habár ez megakasztja az elmét az alvás állapota felé haladásában, mégis lehetôséget kínál a szádhaka számára vágyai, motivációi, érzései és gondolatai elemzésére. Miután alaposan megvizsgálja az elme természetét és az elme módosulatait, tudatára ébred a szubtilis lenyomatoknak vagy szanszkáráknak, amelyek létrehozzák az

175

álombeli tárgyakat. Ekkor leküzdi negatív mentális hajlamait, például a rosszindulatot, a féltékenységet és a gyûlöletet.

Az álom a beteljesületlen vágyak terméke. Az elme saját ki nem elégített vágyai kerékvágásában halad, és létrehoz egy ural-kodó szokásmintát. Ezért érdemes elemezni az álmokat, mert segítenek elménk uralkodó szokásainak megértésében. A törekvô az álmokban felfedezi a tudattalan elme sötét zugait, ahol a rej-tett vágyak lesben állnak. Olyan ez, mint amikor felemeljük a szônyeget a szobában, és megtaláljuk a szenny és piszok rejtett rétegeit. De a „legfôbb jó” elérésének heves vágya képes meg-semmisíteni az összes többi vágyat, érzést és gondolatot. Ekkor a szádhaka túljut a zûrzavaron, és megtapasztalja azt a magasabb dimenziót, amelyre vágyott.

Amivel az elme nem tud mit kezdeni az ébrenléti állapot-ban, azzal megbirkózik az álom állapotában. Ezért mondják, hogy az álom szubtilisebb, mint az ébrenléti állapot. Azért terápiás hatású, mert itt lehetôségünk van úgy kifejezni magunkat, ahogy akarjuk. Az összes vágy, gondolat és érzés, mely valamilyen okból nem teljesült az ébrenléti állapotban, megjelenik, hogy álomvilágot hozzon létre. Nem tudunk olyanról álmodni, amit sohasem láttunk, sohasem képzeltünk el, amirôl nem hallottunk vagy olvastunk. Az álmodás állapotában egy szubtilisebb men-tális szinten kapjuk meg a jutalmunkat vagy a büntetésünket. Eltúlozhatjuk vágyainkat és félelmeinket, mert az álmodás egy magunk teremtette állapot.

Óriási a különbség az álomállapot, illetve a meditáció és a kontempláció állapota között. Álmodás közben nem vagyunk tudatosak, és nem vagyunk urai a helyzetnek olyan módon, mint az ébrenléti állapotban. A meditáció és a kontempláció alatt tuda-

176

tosan lépünk be egy koncentrált és zavartalan állapotba. Meditáció közben teljesen éberek és tudatosak vagyunk, és teljesen urai vagyunk a helyzetnek. Álom közben nem vagyunk tudatosak, és a tudattalan lenyomatai jelennek meg, ha akarjuk, ha nem. A meditációban az elmét arra képezzük, hogy akaratlagosan fenntartsa az egyhegyû összpontosítást. Ez lehetôséget teremt a meditáló számára, hogy megítélje, elemezze és eldöntse azon lenyomatok hasznosságát, melyek a tudattalanból merülnek fel, hogy létrehozzák az álomvilágot. Meditáció közben a meditáló megtapasztalhatja mindazt, amit az álomállapotban tapasztalt. Teljesen tudatos, bár nem használja érzékeit, és nem kapcso-lódik a külsô tárgyakhoz. Ha kiterjeszti a tudatos állapotot, az álomelemzés világosabbá válik, és az álomban tapasztalt ideák és szimbólumok könnyen érthetôvé válnak. Ha az önvizsgálatunk tiszta, a káros és veszélyes álmok – melyek feszültséget okoznak az elmében, elterelik a figyelmét, és megcsapolják az energiáját – elemezhetôvé és feloldhatóvá válnak. Az összes olyan konflik-tus szintén feloldható, amelyekbôl az álmok fakadnak. Eljön az idô, amikor a meditáció felkavarja az elmét, és rejtett zugaiból elôhozza a lenyomatokat. Az elmének azt az aspektusát, amelyik álmodik, illetve az álmodás során felhasznált energiát kreatív módon hasznosíthatjuk és magasabb célok elérésére fordíthatjuk. Ez meggyorsítja az egész álomállapot elemzését, megértését és áttekintését.

Ez az upanisad tudatára ébreszti a keresôt, hogy nem csupán az álmokat kell az elemzés tárgyává tennie, hanem a teljes álom-valóságot alaposan meg kell értenie.

Az álom állapotát az U betû képviseli, mely az A és az M között található. Az Óm átfogó megismeréséhez tovább kell

177

haladnunk a tudatosság magasabb dimenziói felé. Ez itt az alvás állapotát jelenti, melyet az M betû, az Óm utolsó betûje képvi-sel. Miután megvizsgáltuk a külvilág összes örömét és élvezetét, azután sóvárgunk, hogy alvás közben a mélyebb öröm minôségét élvezzük. A tudatosság visszavonja magát az ébrenléti és az álom-állapotból, és a mélyalvás nyugodt állapotába lép.

11. mantra

Suṣuptasthānaḥ prājño makāraḥ tṛtīyā mātrā miter apīter vā minoti ha vā idaṃ sarvam apītiś ca bhavati ya evaṃ veda.

Suṣuptasthānaḥ prājño makāraḥ tṛtīyā mātrā...A mélyalvás állapota, a szusupti alatt tapasztalható tudatos-

ság az M, az Óm harmadik betûje.

...miter apīter vā minoti...Az M betû a mérték és az, amiben a többi hang feloldódik.

...ha vā idaṃ sarvam apītiś ca bhavati ya evaṃ veda.Az, aki ismeri ezt az állapotot, képes mindent önmagán

belül felfogni.

178

A harmadik betû, az M a mélyalvás állapota (prádnya). Ha folyamatosan emlékezünk az Ómra, az A és az U egyetlen hanggá válik, és beleolvad az M-be. A kiejtés a következô lesz: „ÓÓÓMMM”, ekképpen az A és az U feloldódik az M-ben, majd újra kibontakozik az M-bôl. Ily módon a prádnya, az M a forrás, mely magában foglalja és megméri a másik kettôt, melyek belôle emelkednek ki, és belé olvadnak vissza. Aki felismeri, hogy az M betû azonos a prádnyával, képessé válik a külsô és belsô világok felismerésére. Arra is képes lesz, hogy felismerje a teljes univer-zummal való egységét.

Az alvás állapota rámutat, hogy a tudatosság rendelkezik azzal az erôvel, hogy visszavonja és kiterjessze önmagát. Aki tudja, hogy a tudatosság mûködik mind kívül, mind belül, egyértelmûen kiválóbb annál, mint aki csak az ébrenlét és az álom állapotait tárta fel.

A szokványos alvás alatt az elmét visszavonjuk az álom és az ébrenlét állapotától. Ez a pihentetô idôszak alapvetô fontos-ságú az egészséges élethez. De nem szükséges nyolc-tizenkét órát elvesztegetni az alvásra, és mégis fáradtan ébredni. Ez a feltételezett szükséglet egyszerûen csak a képzelet szüleménye, valóság nélküli hagyomány. Az emberi testnek még fáradtságot vagy kimerültséget követôen sincs szüksége háromórányi alvás-nál többre, feltéve, hogy megértettük és helyesen gyakoroljuk az alvás mûvészetét. Az idô és energia elvesztegetése a tehetetlenség és a lustaság szokásához vezet, ami még a hétköznapi ember szá-mára sem hasznos. Az alvás minôsége valójában fontosabb, mint a hosszúsága.

A valódi meditáló nem olyan módon alszik, mint a hétköz-napi ember: az alvást szándékos ellenôrzése és akarata alá vonja.

179

Elhatározza, hogy alszik, és hogy akkor ébred fel, amikor akar. Ez a jóga nidrá mûvészete, amelyet a meditálók gyakorolnak. Az alvás állapota szubtilisebb, mint az ébrenlét és az álom állapota, és aki tudja, miként használja a jóga nidrá állapotát, óriási hasznot húzhat ebbôl. Képes pihentetni a testét, az idegrendszerét, az agyát és az elméjét, ki tudja tágítani a tudatosságát, és megismeri azt, ami a hétköznapi elmék számára ismeretlen.

A mélyalvás alatt az ürességet tapasztaljuk; ugyanez tapasz-talható a meditáció közben is. Ez az üresség nem üres, de az üresség érzését érezzük. Ez idô alatt nincs semmilyen tartalom az elmében, ezért hívják mélyalvásnak. Tehát az alvás egy tarta-lom nélküli, tudattalan állapot; ilyenkor nincs éberség. Ha valaki az ürességben van, akkor nem tud errôl, de ha felébred, akkor emlékszik rá, hogy ott volt. Mély meditációban viszont úgy van az ürességben, hogy közben tudatában van ennek. A meditatív álla-pot egy teljesen felébredt, kitágult állapot. A tágulás törvényét követve a szádhaka tovább tágítja a tudatát, egészen az Egyetemes Tudatig, s akkor mindenkit szeret és mindig az örökké tartó boldogságban marad. E dimenzió tapasztalatai nagyon finomak. Szerencsés az, aki már felfedezte az ébrenlét, az álmodás és az alvás valóságát. Nagyon fejlett törekvôrôl van szó, aki felkészítet-te magát az utazás utolsó részére, nevezetesen a turíjára.

180

12. mantra

Amātraś caturtho ‛vyavahāryaḥ prapañcopaśamaḥ śivo ‛dvaitaḥ evam oṃkāra ātmaiva saṃviśaty ātmanātmānaṃ ya evaṃ veda.

Amātraś caturtho...Az Óm hang nélküli aspektusa a turíja, a negyedik állapot.

...avyavahāryaḥ prapañcopaśamaḥ...A tudatosság ezen aspektusa hétköznapi elmével és érzékek-

kel felfoghatatlan; ez az összes jelenség megszûnésének állapota.

...śivo ‛dvaitaḥ evam oṃkāra ātmaiva saṃviśaty ātmanātmānaṃ ya evaṃ veda.

Áldott állapot ez, kettôsség nélküli egy (advaita). Az Óm a valódi Én. Aki tudja ezt, [annak tudata] az Egyetemes Tudatba tágul.

Az Óm hang nélküli aspektusa, a csend ugyanolyan természetû, mint a negyedik állapot, a turíja. A turíjának nin-csenek részei és felfoghatatlan, mivel túl van a beszéden és az elmén. Ez az az állapot, melyben az összes kétség és konfliktus feloldódik. Az Óm végsô állapota, melyben az A-U-M feloldó-

181

dik. Az ébrenlét, az álom és az alvás állapotainak egybeolvadása. Nem kettôs, áldott állapot, amely a májának hívott, lenyûgözô illúzió megszûnése. Azonos az Átmannal, az összes egyén valódi Énjével. Aki ismeri az Abszolút Valóság ezen állapotát, a Legfôbb Énbe tágul, felismeri önmagát, és nem születik újra.

Az ébrenlét, az álmodás és a mélyalvás olyan állapotok, ame-lyekben kettôsséget tapasztalunk, mert a tapasztaló különbözik a tapasztalattól. A turíja, a negyedik állapot viszont kettôsségektôl mentes állapot, mely ahhoz a csendhez hasonlítható, amelybe az Óm vezet. Valójában az összes hang a csendbôl keletkezik, így ezt az állapotot hang nélküli állapotnak nevezhetjük. Ezért adták neki a turíja nevet. Ha valaki a folyóparton áll, hallja a folyó áramlásának hangját. Ha visszamegy a folyó forrásáig, felfedezi, hogy ott nincs hangja. A hang egyre erôsödik, ahogy távolo-dunk a forrástól. A meditáló a hangok eredete felé tart, amely a tökéletes csend, a túlnani állapot, amelyet turíjának hívnak. Mély meditációban és kontemplációban elérhetô az az állapot, amelyben felismerjük az igazságot, a valódi Ént. Egy ilyen állapot megmagyarázhatatlan, mivel ennek igazsága olyan súlyos, hogy az elme és a beszéd nem képes megtartani. Ezért nincsenek rá szavak, hogy leírják ezt az örök boldogságot. E felismerés csúcs-pontjáról a szádhaka képes párhuzamosan és egyszerre felfogni az összes tudatállapot ismeretét, és ezáltal eléri a megvilágosodás állapotát.